Sz.Zsuzsanna Budapest levele a családállításon tapasztaltakról:

" 18 éves koromnál kell kezdenem. Férjhez mentem, akkor úgy éreztem én vagyok a legboldogabb a földön. 3 sikertelen terhesség és a férjem elhidegülése, és agresszív viselkedése, (volt olyan,hogy a 6 méteres folyosón hajamnál fogva húzott) rádöbbentett: nem jól döntöttem. 3 év után elváltam. A rákövetkező évek során csak olyan férfiakkal sodort össze az ég, akik kihasználtak, megaláztak, bántottak, nem értékelték ,hogy szívem - lelkem kiteszem azért, hogy mindent megadjak a másiknak, és boldogság vegyen körül. Nagyon sokat foglalkoztam spirituális dolgokkal.Tudtam, hogy oka van annak, hogy ezt kapom, de valami visszatartott hogy családállításra menjek. 3 hónap kellett mire leküzdöttem magamban azt a félelmet hogy szembe kell kell néznem vele (bármi legyen is az), ami ezt vonzza hozzám.

Bejelentkeztem. Először úgy gondoltam én csak néző/szemlélő/ leszek. Az előtte való napokban már tudtam, nekem is állítanom kell. Bevallom,féltem. 

12 fős csoport gyűlt össze. Csupa idegen ember, akikről semmit nem tudtam. A csoportvezető  /Anita/ ráhangolódást kért és csend lett, és nyugalom a szobában, ahol körben ült a 12 ember. Csend, és feszültség volt bennem."Csak ne én legyek az első!" -mondogattam magamban. Anita kedvesen rám nézett, és csak annyit mondott "te már készen állsz". Hiába volt más jelentkező aki akart első lenni, Ő engem választott. Kiültem mellé, elmondtam,hogy párkapcsolati problémám van és minden kapcsolatokban kihasználnak és megaláznak, semmibe vesznek. Ennél többet nem mondtam! Elkezdtük. 

Egy lány engem személyesített meg, egy másik aput. Már a látvány is remegésre késztetett. Amikor beálltam én is leültem a földre és csak azt mondtam:" engem senki nem szeret, egyedül vagyok". Mondanom sem kell: sírásban törtem ki. Visszavezettük az egészet a nagyszülőkre, az apu, és szülei kapcsolatig. Megdöbbentő volt látni magam előtt, ahogy az életem zajlott. Mindenki úgy játszotta a szerepet, mintha nyitott könyv lenne számukra az életem. Nem tudom elmondani azt az érzést, amit akkor ott éreztem: mintha szakították volna ki belőlem a múltamat. Pedig, ahogy említettem, senkit sem ismertem. Az én történetem lényege az volt nem tudtam elfogadni,hogy apu szó, és búcsú nélkül hagyott itt ./Meghalt 9 éves koromban/ A tréning megbocsájtás, elengedés, sírás, és feloldozás volt ez alól a nyomás alól. Úgy léptem ki azon a szoba ajtón a családállítás végén,hogy nem tudtam megszólalni. Akkora megkönnyebbülés volt, hogy szóhoz sem jutottam. 2 napig magam elé roskadva ültem, és csak jöttek bennem a kérdések elő, amit majd felteszek anyunak, maminak, és magamnak.

 Egy hónap elteltével mindenkitől megkérdeztem amit szerettem volna. Mert kellett azaz egy hónap, hogy magamban rendet rakjak, és feldolgozzam ami történt. Helyére kerültek a dolgok: mi miért van, és volt. A válásom óta nem volt kapcsolatom, nem is vágytam rá. De ahogy az állítás utáni egy hónap eltelt jöttek a jelentkezők, és szinte a sors maga válogatta ki, hogy kivel találkozzak, és kivel nem. Az egyik találkozás nagyon hirtelen, gyors és közvetlen volt. Ebből a találkozásból szerelem lett. 3 hónap után megkérte a kezem, és egy év múlva összeházasodtunk. Ennek már 3 éve lesz májusban. Én a családállításnak köszönhetem, hogy bevonzottam az életembe azt a férfit  aki tényleg a másik felem. Boldog vagyok és minden, ami az előző kapcsolataimat jellemezte eltűnt. Csak boldogság, harmónia, szeretet, szerelem és kiegyensúlyozott élet van."

Zsuzsi 2013. januárjában ismét járt nálam olyan problémával,hogy nem esik teherbe,vagy ha igen, elvetél. Erre is csináltunk egy felállítást. Zsuzsi nemrégiben egészséges kisbabának adott életet.